Az evészavarok családterápiás kezeléséről
Az evészavarok többfélék, mint az általánosan ismert és klasszikusnak tekinthető anorexia nervosa és bulimia nervosa.
Jelen megosztásnak nem célja, hogy a különféle evészavarokat felsorolja és bemutassa, abból az indíttatásból írom meg, hogy kezelésük esetében a családterápia fontosságára hívjam fel a figyelmet. Egyébként a kezeléssel kapcsolatos ajánlások könnyen hozzáférhetők.
Meggyőződésem szerint a különféle szakemberekből álló terápiás teamek hatékonyak. Lehet szubjektívnek tekinteni a véleményt, miszerint fontos, hogy az esetekben illetékes szakemberek ismerjék egymást és egymás gondolkodását, de teamben, terápiás közösségben szocializálódtam, ez formált, és lojális maradtam a tapasztalathoz. Mindenesetre szerencsés, ha a szakemberek ismerik egymást. És persze, ez már nem önös igény, az esetek kapcsán a szakemberek egyeztessenek (legalább a szükséges mértékben). Nem csak orvosra, pszichológusra kell gondolni, hanem például dietetikusra, művészetterapeutára, gyógytornászra.
A helyzet az, hogy az evészavarok a súlyos pszichiátriai kórképek közé tartoznak. A megállapítás konkrét, tényeken alapuló, lehet, hogy ugyanakkor ijesztő is. A gyors javulás evészavar esetén nem jellemző, azonban lehetséges az evészavarból való felépülés. Ennek időtartamáról lesz még szó.
A problémák (maga az evészavar) a családi rendszer diszfunkcionális működése tüneteinek (például a fogyás, hánytatás) is tekinthetők, és a tünetek mint üzenettel bíró jelenségek gyakran a családnak, a környezetnek szólnak. A testhez, az ételhez fűződő viszony megváltozása egyéb működési jellemzőkre is utal. Többről van szó, mint a táplálék bevitellel és a testsúllyal kapcsolatos gondokra fókuszáló kihívások kezelése.
Megközelíthetjük úgy is, hogy maga az evészavar tünetcsoport, ami magában foglalja az étkezéssel és testsúly problémákkal összefüggő rendellenességeket, valamint viselkedési és lelki tüneteket is.
Tehát az evéssel kapcsolatos jelenségek és viselkedés mellett egyéb lelki jelenségek, kommunikációs módok, kapcsolati jellemzők feltérképezése és megváltoztatása is szükséges a gyógyuláshoz.
Olyan mentális betegségek az evészavarok, amik az étkezési szokások és a testkép megváltozása révén váltak ismertté.
Előítéleten alapulhat, hogy az evészavarban szenvedő gyermekeket a szüleik elhanyagolják. Jellemző lehet, hogy a szülők túloltalmazók.
A kötődés lehet túl szoros, de bizonytalan is.
A családterapeuta a családdokkal közösen megfogalmazott célokért dolgozik, a változási célok az adott család működéséből, jellemzőiből következnek, akármilyen is az összetartozás minősége.
Amint a család szerepet játszik az evészavar kialakulásában, úgy a terápiában is fontos a családdal folytatott munka: pszichoedukáció (tanítás a betegségről és felépülésről) a család számára, illetve a családterápia. Az evészavarban szenvedő családtagjai bevonása indokolt, különösen, ha a beteg gyermek- vagy kamaszkorú.
Előfordul, hogy családterápia alkalmazásával önmagában is jó eredményt lehet elérni, azonban akkor, ha testi szövődmények és társuló betegségek állnak fenn, és gyógyszeres kezelés is indokolt, természetesen a családterápia önmagában nem elegendő.
Általában olyan jelenségek megértése és megváltoztatása szükséges, bármely családtag hibáztatása nélkül, amely hónapokig tartó terápiában való részvételt kívánhat meg, akár egy éven át is tarthat a terápia, és akár 20 ülésre is szükség lehet.
Kamaszok és ifjak esetében a családterápia az evészavarok kezelésében a legfontosabb módszernek tekinthető, őket érinti a probléma leginkább. Az evészavarban szenvedők családjaiban tetten érhető az olyan szoros összetartás és túlvédés, ami magában hordozhatja az üzenetet, hogy a külvilág veszélyes hely, miközben a kamaszkorú gyermek számára éppen a függetlenedés, önállósodás, öngondoskodás megtanulása lenne a feladat. Ahhoz, hogy önállósodni lehessen, meg kell kapni azt a lelki örökséget, tudást, bátorítást, bizalmat, amihez szülői jelenlét, támogatás szükséges.
A családra mint önmaga szakértőjére (akik a legjobb ismerői működésüknek), szövetségesre (akik hajlandók és tudnak egymásért tenni), erőforrásként érdemes gondolni.
Básti Zoltán
családterapeuta
