Szemelvények a párterápiáról 1- 15.

Szemelvények a párterápiáról 1- 15.

1.

A belátás és az önismeret fejlesztése lényeges a párterápiában.

A párkapcsolat nem érthető meg annak ismerete nélkül, hogy a pár tagjai miként észlelik, értelmezik a kapcsolati történéseket, és milyen jelentéseket társítanak azokhoz.

Az önbecsülés és önmegnyugtatás nem veleszületett része az énünknek, és egész életünk során fontos, hogy a megfelelő önbecsülés fennmaradásához gondoskodást kapjunk és adjunk.

A terapeuta feladata, hogy megismertesse a feleket egymás ismeretlen oldalával, olyan terápiás légkört teremtsen, ami egy időben elég biztonságos és ösztönző a változás beindításához.

                                         (Judith Siegel nyomán)

2.

A párkapcsolat összetett és állandóan változó viszony.

Egy sikeres párkapcsolatban élő pár úgy határozza meg a kapcsolatot, hogy az szabad elhatározásukon alapul.

A kapcsolat megállapodások kidolgozásának folyamata.

                                               (Jay Haley nyomán)

3.

A család bonyolult érzelmi rendszerekből épül fel, és legalább három – de a ma egyre hosszabb várható élettartam miatt sokszor négy – generációra terjed ki. 

A család fejlődése minden szakaszában valamilyen fontos feladatot teljesít.

Az egyéni életciklusok a családi életcikluson belül zajlanak, és a kettő összjátéka befolyásolja, hogy mi történik mindkettőben.

A pártalálás, a kapcsolatban való elköteleződés fejlődési feladat.

A házasság tapasztalatok végtelen sorozatán keresztül kapcsol össze két életet; a pár megtanulja, hogyan legyen együtt is meg külön-külön is, hogyan osztozzon az irányításon, hogyan adja össze az anyagi és érzelmi forrásokat…, ami a legnagyobb kihívás: felnevel egy új generációt.

Ideális esetben mindkét fél igényli, hogy a „mi” részének érezze magát, anélkül, hogy feláldozná az „én” különálló és autonóm érzését.

Egy kapcsolatban mindkét fél hoz a saját családjából mintákat, hagyományokat és elvárásokat.

                                   (Herbert és Irene Goldenberg nyomán)

4.

Minden párnak három része van: te, én és mi. Két ember, három rész, mindegyik fontos, mindegyiknek megvan a maga élete…. A kezdeti szerelem fennmaradása és virágzása attól függ, hogy a két ember hogyan működteti ezt a három részt.

                                    (Virginia Satir nyomán)

5.

Mindannyian különböző lehetőségekkel jöttünk a világra. Bármit is örököltünk, az tesz minket különbözővé, ahogy az örökségünkre reagálunk, és ahogy azt használjuk…

Semmi sem jön létre magától, sem a családokban, sem máshol. …

Amikor változás történik, a régi rend felborul és zűrzavar lesz.

                                                (Virginia Satir nyomán)

6. 

Nagyon sokféle és eltérő változó befolyásolhatja kapcsolataink fejlődésének folyamatát.

A … terapeuta azt akarja megértetni, miért nem elegendőek a család (a pár) aktuális eszközei a szóban forgó zavar kezelésére.

A terapeutának mindig célja, hogy megerősítse a családban (párkapcsolatban) meglévő kompetenciákat.

Tudatában kell lennünk, hogy  … az aktuális élethelyzet nemcsak a benne élő személyek pillanatnyi fejlődési igényeit, szükségleteit foglalja magában, hanem a korábbi életszituációk következményeit, befolyását is, amelyeket az illető személyek addig a pillanatig megéltek.

                                               (Gill Gorell Barnes nyomán)  

7.

A kölcsönös bizalom és támogatás légköre megkönnyíti a kockázatvállalást és a változtatást.

A család számára, amely egy válság közepette érkezik … a terapeuta … átmenetileg biztos alapot nyújthat a tagoknak, hogy azok megkeressék saját megoldásaikat a válságra.

A családterápiás konzultációhoz vezető nehézségek többnyire a család belső kapcsolataiban kialakult konfliktusból erednek.

A terapeuta segítségével a család elegendő biztonságérzetre tehet szert ahhoz, hogy vállalja az improvizálás kockázatát.

Elkezdhetnek kísérletezni, hogyan alakíthatnának ki olyan biztonságosabb családi helyzetet, melyben kidolgozhatók a jelen- és jövőbeli problémák megoldásai.

A családi kapcsolatokban az improvizálás két fő formájáról beszélhetünk. Az elsőt a szükség szüli: a meglévő megoldások nem működnek és valamit tenni kell (potenciális veszély). A második a kíváncsiság vagy játékosság szülte improvizálás: az érintett biztonságosnak érzi az újjal való próbálkozást, még ha bizonytalan is annak kimenetele (felfedező fázis).

A család bizalmát élvező terapeuta még akkor is csökkentheti az improvizálástól érzett félelmet, ha a családi viszonyok bizonytalanok.

                                              (John Byng-Hall nyomán)  

8.

A párválasztás gyakran látszólag nagyon hirtelen, viszonylag kevés tudatos ismeret alapján történik, mégis, a felek gyakran igen pontosan kiegészítik egymást, személyiségüket tekintve összeillenek, gyakran még hasonló életeseményeket is átéltek. A házaspárok gyermekkori élményei gyakran megdöbbentő hasonlóságokat mutatnak, amit ők is csak a házasságkötés után fedeznek fel. …

Azok a vágyak és fájdalmak, amelyek a fantáziában egy másik személy iránti sóvárgással

(a párkapcsolat kezdete előtti tapasztalatokkal; szülő, partner iránti megoldatlan vágyakkal, hiányokkal) kapcsolódnak össze, hatással lehetnek kapcsolatainkra a való élet és a fantázia szintjén egyaránt. …

A megtagadott és elfojtott vágyak, szükségletek és késztetések kivetítése a partnerre, és az így kölcsönösen beindított folyamatok számos házassági és családi probléma háttérdinamikájában felfedezhetők. …

                                   (Lily Pincus – Christopher Dare nyomán)

9.

Világszerte egyre több házasság végződik válással.

A válás után sok esetben egy új életközösség jön létre, illetve egy újabb házasságkötés következhet be.

A mozaikcsalád két felnőtt családtagból és egy vagy több gyerekből, illetve mostohagyerekből áll.

A mozaikcsaládban lehetséges, hogy a gyerekek nem csak egy családi közösségbe tartoznak.

A mozaikcsalád esetében … a pótanya, pótapa, nevelt gyerek szerep olyan szerep, amit ki kell találni.

A terapeuta egy mozaikcsalád új életszerveződésének alakulási folyamatában fontos forrása a realitás megtalálásának, a tájékozódásnak és reménynek.

(Verena Krahenbühl, Hans Jellouschek, Margarete Kohaus-Jellouschek, Roland Weber nyomán)

10.

Van olyan bizonyíték, amely azt támasztja alá, hogy a párkapcsolat fejlődésének fázisait nagyban befolyásolják az egyén korai fejlődésének mintái.

A szerelembeesés aktusát nagyban befolyásolják azok az események és kapcsolatok, amelyeket az eredeti családunkban szereztünk.

A gyermekvállalás eldöntése (az örökbefogadást is beleértve) döntő jelentőségű pont a család fejlődésében.

A család új tagja, aki rengeteg időt és gondoskodást igényel, a felnőttek kapcsolatát is meg fogja változtatni.

Sok kutatási és klinikai tapasztalat mutatja azt, hogy amennyiben a szülők képesek együttműködni egymással, mint egy csapat, akkor a család élete valószínűleg sikeres lesz és a problémák többségét meg tudják oldani.

                                   (Koltai Mária, Balogh Klára, Kurimay Tamás nyomán)

11.

A szoros, közeli, valamint a vérségi kötelékekben olyan jelenségek figyelhetők meg és tapasztalhatóak, amelyekben a kapcsolat egyfajta belső igazságossággal és lojalitással függ össze.

Testi-lelki fejlődésünkhöz, egészségünkhöz hozzátartozik …, hogy életünk különböző ciklusaiban a gondoskodást, a törődést a többi családtag, vagy a számunkra fontos személyek számára biztosítani tudjuk, és viszont, lehetőségünk legyen azt elfogadni.

                                   (Kurimay Tamás nyomán)

12.

Az intimitás megélése egy párkapcsolatban emberi életünk egyik legnagyobb ajándéka. A bizalomra, mely megalapozza a kapcsolatot, nem mindenki képes.

A párkapcsolat is fejlődik, az összeolvadás kezdeti vágya mellett megjelenik az egyediség megélésére való törekvés is … előkerülnek a különbségek, a másság a hagyományokban, szerepelvárásokban és tulajdonságokban.

A férfiak … inkább képviselik az elkülönülést, az önállóságot, a függetlenséget. … A nők hajlamosabbak saját igényeiket alárendelni párjuk szükségleteinek. …

A családterápia gondolkodásmódja egy időben próbálja megérteni a két házasfél motívumait, hogy vajon miként járulnak hozzá az adott helyzet kialakulásához …, milyen szükségletek hajtják a párt az érzékelhető és látható interakciókba, és lehet-e konstruktív együttműködést kialakítani közöttük?

                                   (Hardy Júlia, Barát Katalin, Horti Mária nyomán) 

13.

Az embereknek szilárd gyakorlati módszerre van szükségük, hogy megváltoztassák az életüket és életmódjukat, hogy egészséges viszonyban élhessenek, ahelyett, hogy olyan életet élnének, amely a rossz párkapcsolatokat segíti elő.

Egy rossz párkapcsolat nem képes fennmaradni, ha valami nem táplálja, és nem gondozza azt. Ha gyomot látsz a kertedben … valaminek táplálnia és gondoznia is kellett valahogy.

Amikor megválasztod a viselkedésedet, megválasztod annak következményeit is.

Tervállapot: meg kell hoznod azt a tudatos döntést. hogy aktívan, kitartóan és tervszerűen azon fogsz munkálkodni, hogy a helyzeted minden egyes nappal javuljon,  … el kell magad kötelezned emellett a hosszú és nehéz munka mellett.

… ismerned kell a párkapcsolatodban elfoglalt helyzetedet, tudnod kell, mely dolgok működnek jól. és melyek nem …, ki kell derítened, hogy te személyesen milyen pozitív, illetve negatív cselekedetekkel járultál hozzá ahhoz, hogy a párkapcsolatod a jelenlegi állapotba kerüljön.

… egy beteg párkapcsolat pontosan ugyanolyan, mint bármely más, diagnosztizálható betegség. Ha helytelen diagnózist állítasz fel, helytelenül fogod a bajt kezelni. Nem kell semmiféle szakmai előképzettséggel rendelkezned, hogy felállítsd ezt a diagnózist – valójában jobb is, ha nem értesz hozzá. De arra szükség van, hogy kíméletlenül őszinte legyél a kapcsolatodat és a benne játszott szerepedet illetően.

… semmi szükség arra, hogy úgy állj hozzá a kapcsolatod megmentésének feladatához, hogy a partneredet kell „egyenesbe hoznod”. … rengeteg munkád lesz saját magaddal.

Számolj le a mítoszokkal!

1.      A jó párkapcsolathoz tökéletes egyetértésre van szükség: inkább fogadjuk el a különbözőségeinket, minthogy konfliktusok forrásává tegyük azokat.

2.      A jó párkapcsolathoz csodás románcra van szükség: a szenvedély elkötelezettséggé alakul, a megoldás az, hogy megtanuld, miként lépj át a szerelem következő

fázisába … ; az érzelmek megváltoznak, de nem lesznek kevésbé intenzívek …, mint a kezdeti idők bizsergető izgalma idején.

3.      A jó párkapcsolathoz kiváló problémamegoldó készségre van szükség: a realista partnerek megvalósítják azt, amit a pszichológusok „érzelmi lezárásnak” hívnak; nem fejezik be a vitát az adott kérdésről, de lezárják az érzelmi vitát.

4.      A jó párkapcsolat békés: ne téveszd össze az összeadódó reakciót a túlreagálással. A túlreagálás egyedi alkalommal történő, aránytalanul heves reakció. Az összeadódó reakció akkor fordul elő, ha elmulasztod lezárni az előző vitákat …, felszínre jut és előtör belőled az előző tíz helyzet érzelmi energiája, elárasztod a partneredet.

5.      A jó párkapcsolatnak semmi köze a szexhez: azok a párok, akik megszüntették párkapcsolatukban a meghittség ezen fontos elemét, végzetesen rossz döntést hoztak. Úgy beszélek a szexről, mint egy mentális és emocionális kapcsolattal társuló, meghitt és intim fizikai élményről.

6.      A párkapcsolat működtetésének van helyes és helytelen módja: nincs semmiféle kőbe vésett szabály.

                                  (Philip C. McGraw nyomán)

14.

Ha azonban szüleink azt az üzenetet közvetítették felénk, hogy a világ félelmetes, cseppet sem biztonságos hely, és az ember amúgy sem arra született, hogy az örömöknek éljen, akkor életünket a veszélyek elkerülése, nem pedig az élmények intenzív megélése fogja vezérelni.

Akinek túlkorlátozó szülei voltak, vagy olyanok, akik gyereküket tekintették támaszuknak és társuknak, a szeretetet sokszor fojtogatónak érzik, és egész életükben félni fognak a közelségtől.

Miközben egyszerre vágyunk biztonságra és szenvedélyre, stabilitásra és intenzitásra, nem vesszük észre, hogy valójában mindkettő illúzió. A szerelemben összeolvadásra, a kettőnk közötti különbségek és titkok felszámolására törekszünk, ám amikor úgy érezzük, sikerrel jártunk, és megteremtettük a vágyott intimitást, döbbenten vesszük észre a vágy eltűnését. Hiszen a vágy elengedhetetlen feltétele a távolság. Nem vágyom arra, ami folyton az orrom előtt van. A vágy tárgya mindig valami elérhetetlen, ismeretlen és kiismerhetetlen. 

A közfelfogás szerint, ha a házasságban nem működik a szex, annak oka a párkapcsolaton belüli egyéb problémákban keresendő. Nem jó a felek között a kommunikáció, nem figyelnek egymás igényeire, nem tudnak intim helyzeteket teremteni, túl stresszesek. 

Esther Perel azonban azt állítja, hogy a vágy elhalása nem feltétlenül annak a jele, hogy nem jól működik a házasság. Praxisa során számos párral találkozott, akik az élet minden területén tökéletes társaknak bizonyultak, a szexuális érdeklődés azonban kiveszett belőlük egymás iránt. 

A házasságon belüli szex ellaposodásához sokszor nem az intimitás hiánya, hanem éppen a túlzott egybeolvadás vezet. A vágyhoz az az érzés kell, hogy két különálló egyed vagyunk. Az a felfedezés, hogy a másik – bár már évtizedek óta ismerem – mégis titokzatos és kiismerhetetlen. Hogyan vágyhatunk arra, ami már a miénk? Esther Perel válasza így hangzik: úgy, hogy rájövünk, nem a miénk, és soha nem is lehet az. 

A rejtély partnerünk elidegeníthetetlen része, de ettől a legtöbben megijedünk. Biztonságot áhító énünk a másikat skatulyába zárja, és elhiteti magával, hogy úgy ismeri, mint a tenyerét vagy a rossz pénzt. „Azt látjuk [a másikból], amit látni akarunk, amit el tudunk viselni, és a párunk ugyanezt teszi.” Az együttélés során megpróbáljuk a magunk képére formálni a partnerünket. Leegyszerűsített képet alkotunk róla, kezelhetővé tesszük a másságát, és ezzel elveszítjük a kíváncsiságunkat és az iránta érzett vágyat. 

Ha a szerelmet grafikonon kellene ábrázolni, a legtöbben valami ilyesmit alkotnának: nagyon intenzív, magasan szárnyaló kezdeti szakasz, amelyet szerencsés esetben hosszabb, kevésbé szerencsés esetben rövidebb lefelé ívelő szakasz követ kisebb-nagyobb amplitúdójú kilengésekkel. A szenvedély éppen akkor a legerősebb, amikor még nagy köztünk a távolság, amikor nem igazán ismerjük egymást, vagyis amikor az érzelmeink nem egy valóságos személyre irányulnak, csupán saját vágyaink kivetülésére.

A közelségben aztán egyre jobban megismerjük a valóságos embert. Ha képesek vagyunk a szeretetre, akkor elszakadunk az ideálképtől, és a valóságos embert fogjuk szeretni minden testi-lelki hibájával, különösségével, egyediségével együtt. És az a szörnyűség is előfordulhat, hogy miközben a szeretetünk növekszik, a vágyunk szép lassan – vagy akár egyik napról a másikra – elhal. 

Perel rengeteg embert megkérdezett arról, mikor vágyik leginkább a párjára. Kérdésére alapvetően kétféle válasz érkezett. Sokan azt mondták, akkor vágynak a társukra a legintenzívebben, amikor az fizikailag távol van. Mások azt fogalmazták meg, hogy társuk akkor a legvonzóbb számukra, amikor olyan helyzetben látják, amelyben tőlük független lényként jelenik meg: nagyobb társaságban, saját hobbijának hódolva, színpadon vagy előadói pulpituson. 

A másik ilyenkor is ugyanaz, mint akinek megismertük, csak éppen mi vagyunk képesek más, friss szemmel nézni rá. A vágy tehát szorosan összekapcsolódik a fantáziával. Esther Perel úgy véli, létezik erotikus intelligencia, amely nem a szexuális technikák, a különféle pozitúrák ismeretét jelenti, hanem azt, hogy képesek vagyunk működésben tartani képzeletünket, játékosságunkat, kíváncsiságunkat, a titkok iránti lelkesedésünket. 

Esther Perel fontos üzenete, hogy a válás vagy a félrelépés elsősorban nem erkölcsi kérdés. Az emberek túlnyomó többsége nem azért válik el, vagy csalja meg a házastársát, mert alapvetően amorális lény, hanem mert boldogtalannak érzi magát egy adott helyzetben, és nem talál megfelelőbb kiutat. A legtöbben szeretnének monogámiában élni. Majdnem mindenki azzal a hittel és vággyal vág bele a házasságba, hogy az övé működni fog. Amikor pedig szembetalálja magát a problémákkal, nincs hová fordulnia. 

                                   (Scheer Katalin írása Esther Perel a Szeretkezés fogságban című könyvéről)

15.

Konfliktus nélkül nincs házasság; a konfliktus megoldása teszi lehetővé a növekedést és a fejlődést.

                                  (Lily Pincus – Christopher Dare nyomán)

PÁRTERÁPIA ZALA

PÁRTERÁPIA ZALA MEGYE, PÁRKONZULTÁCIÓ ZALA MEGYE

PÁRTERÁPIA ZALAEGERSZEG, PÁRKONZULTÁCIÓ ZALAEGERSZEG

MEDIÁCIÓ, KONFLIKTUSKEZELÉS ZALAEGERSZEG

CSALÁDTERÁPIA ZALAEGERSZEG

CSALÁDTERAPEUTA ZALAEGERSZEG

PÁRTERÁPIA ÉS CSALÁDTANODA ZALA